(Eclair): Mit csinált Dee?

Dum nagy robajjal előre rohant Eclipshez, és az asztalra vágott.

(Dum): És ez mégis mikor történt?

Kérdezte hevesen a fiú. A főnökasszony rezzenéstelen arccal nézte őt. Feljebbtolta orrán a szemüvegét, majd nyugodt hangon így felelt.

(Eclips): Kérlek szállj le az asztalomról Tweedledum.

Dum feldúltam kapta el ökleit az asztal lapjáról, amin elég csúnya horzsolásnyomot hagyott, majd kezeit karöltésbe előre vonta, és folytatta mondókáját.

(Dum): Nem csak egy GOTTos Ászról beszélünk MISS! A húgomról, akivel együtt nőttem fel, és akit a legjobban ismerek. És ő pedig ha hiszi ha nem, szerette a munkáját.

Nagyot hőkölt mindenki hátra a teremben, hogy ilyen érzelmi kitörést váltott ki a fiúból egy sima kis felmondás. Számukra legalább is csak ennyi lehetett, hiszen megvan mindenkinek a maga partnere, és a helye a GOTTban.

(Eclips): Kérlek nyugodj meg Dum.

(Dum): Hogy nyugodjak meg, Eclips?? Mit csináltál Deevel, hogy felmondott???? MIT?

Minden ügynök haragos pillantásokat vetett a felhevült fiúra, hogy hogyan engedheti meg magának ezt a hangnemet a főnökével szemben.

(Eclips): Vercredi, kérlek kísérd ki az urat. Nyugtalanít a társasága.

(Vendredi): Igenis asszonyom.

Felelte a lány szomorúan. Lehajtott fejjel odalépett Dumhoz, megfogta karját, majd megpróbálta elhúzni az ajtó fele, de a srác nem engedett.

(Dum): Hol van a húgocskám???

Kiáltott Eclipsre.

(Dum): Te úgyis tudod, hogy hol van!

(Vendredi): Dum, türtőztesd már magad! Kérlek!

A lány még mindig a fiút próbálta húzni az ajtóhoz kétségbeesetten. A többiek is közeledtek Dum felé.

(Dum): Hagyjatok! Egyedül is ki tudok menni. Van nekem lábam.

Szólt hirtelen hangulatváltással a fiú.

(Dum): Igazad van Vendi, akkor menyjünk.

(Eclair): Valami itt nem stimmel…

Szögezte le Eclair, és Dumék után nézett…

(Dextera): Valóban. Ez nagyon érdekes. De asszonyom. Tényleg nem tudja hol lehet most Tweedledee?

(Eclips): Sajnos fogalmam sincs. Azonnali hatállyal felmondott, majd azt mondta, nem szükséges semmiféle pénzt adnom neki.Azzal fogta magát, és faképnél hagyott. Még ezt is nekem adta.

Eclips egy kis szalagot vett elő a fiókjából, majd folytatta.

(Eclips): Ezzel a kis szalaggal rohangált, mikor először került a GOTThoz.. és közben azt kiabálta, én vagyok Eclair… Nem is tudom elfelejteni azt a pillanatot. Csak úgy sugárzott az örömtől, mosolygott egész nap, és a kis szalaggal rohangált a GOTT folyosóján. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy megtette ezt!

Mondta Eclips elszomorodva lehajtott fővel. A szemüvegéhez nyúlt, majd letette az asztalra, és folytatta.

(Eclips): De az élet nem állt meg kedves GOTTosaim. Szóval, miért is jöttetek?

Tért vissza a témára Eclips nagy váltással.

(Eclair): Nos asszonyom én szerettem volna jelenteni valamit, de nem tudnám értelmesen elmagyarázni, hogy mit.

A többi ügynök kiment az ajtón, és kint várták a további fejleményeket.

(Eclips): Hát akkor kezdj bele értelmetlenül. - mosolygott a zavarban lévő leányzóra.

(Eclair): Szóval tegnap kerestem Dee-t, mert megbántottam, illetve ő engem, de ez most nem fontos, szóval akkor találtam egy eldugott kis szobát.

(Eclips): Miféle szobát?

(Eclair): Megmutathatom, ha szeretné. De nem is a szoba az érdekes, hanem az, aki benne volt… Ugyanis egy idegen férfit találtam bent, aki azt állította magáról, hogy egykoron S osztályú volt.

(Eclips): Hát ez nagyon érdekes Eclair, de tulajdonképpen szerintem ha az is lett volna, akkor nem beszélt volna erről.

(Eclair): Nem értem asszonyom ezt a mondatát.

(Eclips): Ha valóban S osztályú , az én körletem alá tartozik. És az első szabály, ne add ki magad akárkinek csak úgy. Adataid maradjanak mindig titkosak.

Eclair ezen a mondaton elpirult, majd félve megkérdezte.

(Eclips): Szóval az titokban akarják tartani, hogy kik. Tehát a férfi elmondásod szerint, elmondta, hogy az „Ász” volt. Szóval lehet, hogy tényleg az volt, és akkor nagyon felelőtlen, vagy fel akarja magára hívni a figyelmünket. Ezen még nem gondolkodtál Eclair?

(Eclair): Hát nem nagyon…

(Eclips): Mondd csak. Emlékszel a férfi nevére, vagy valami különleges sajátosságára?

(Eclair): Hát ez az asszonyom. Nem emlékszek rá.

Sóhajtott Eclair, és közelebb ment Eclipshez. Eclips vissza vette a szemüvegét.

(Eclips): Feladatod egy választott partnerrel, hogy találjátok meg a férfit. Azt hiszem talán köze lehet a hirtelen felmondásokhoz.

(Eclair): Igenis asszonyom.

(Eclips): Akkor hát mindent megbeszéltünk. Kérlek távozz.

Eclair kissé merengve lépdelt az ajtóhoz, majd visszafordult egy pillanatra. De ez tényleg csak egy röpke pillanat volt. Egy olyan pillanat, amikor Eclair mérlegelte, hogy főnökét az ügy fontossága mennyire határozza meg. De Eclips visszaült az aktáihoz, és a számítógépéhez, majd el kezdett írni. Eclair úgy gondolta, talán mégis csak fontos az a fickó.

(Eclair): De honnan szerzek én most egy partnert?

Tűnődött, sajnos eléggé hangos volt. Dextera és Sinistra jött vele szembe, majd Dextera Eclairre nézett, és kb. fél méterrel előtte meg is állt.

(Dextera): Na mi az Eclair? Miért lógatod így az orrod? Egy ilyen okos és szép lány nem lehet szomorú…

(Eclair): Dextera, most úgy teszek, mint aki meg sem hallotta az előző mondatodat.

Fordult el mérgesen Eclair a fiútól.

(Dex): Kár, mert akkor sajnos még egyszer el kell mondanom, csak bővebben.

Kacsintott Dextera Eclairre. A lány úgy látszott kissé megkönnyebbülten állt a dologhoz, és el kezdett nevetni.

(Eclair): Csuda aranyos srác vagy.

Közölte Dexterával. Sinistra is el kezdett nevetni.

(Sinistra): Hát igen… csuda, hogy azt mondtad rá aranyos. Ritkán kap ilyen bókokat a srác. Nem igaz?

(Dex): Hagyj már.. Mintha te annyit kapnál öcskös…

Szögezte le a tényeket Dextera durcin testvérének.

(Eclair): Dextera. Szeretnél bevetést vállalni? Sajnos velem kell jönnöd. De nyugi, nem hagyom, hogy bántsanak.

Mosolygott Eclair felszabadultan Dexterára.

(Dex): Én?? Ez komoly?

(Eclair): Hát ha nem, akkor…

(Dextera): Persze, hogy veled megyek. De mi lesz Armblasttal?

(Eclair): Hát szerintem ő amikor velünk volt bevetésen, akkor is csak a táskájával beszélgetett. Néha szóltam neki, de mintha meg sem hallott volna.

Vágta rá durcin Eclair, majd megint elmosolyodott.

(Dex): Látom mélyen érintett a dolog Eclair..

(Eclair): Hé! Mindjárt meggondolom magam!

(Dex): Hát jobb lenne, ha inkább nem…

(Eclair): Akkor úgy készülj, hogy holnap hamar kelsz…

Kacsintott Eclair a srácra, akin eléggé látszott, hogy elpirult. Vörös hajához nagyon bájosan illett a pír az arcán, mintha csak profi sminkesek csinálták volna. Elköszöntek, majd Eclair felviharzott a szobájába.

(Eclair): Na jó, hát akkor gondolkodjunk csak logikusan… ha megint elmennék ma este is oda ahhoz a szobához, vajon ott lenne a fickó még?

Tűnődött ágyán a lány, és kalimpált a lábával.

(Eclair): De ha még ott lenne, akkor Eclips most küldött volna ki. Mondjuk én sem maradnék ott, ami eldugott volt, és már meg is találták… Dee hol lehetsz…

Szomorodott el Eclair. Eclair miután lezuhanyozott, elindult le a közös hallba. A GOTTosok ugyanis itt is laktak, volt saját szobájuk, és egy külön hall, ahol volt tv, nagy hely, székek, és ahol olykor olykor összejöhettek. A GOTT ajtaján egy idegen lépett be. Esett az eső. A Különös illető tiszta víz volt, és mindenhová csöpögött ruhájáról és hajáról a víz. Eclair csak állt a lépcsőnél, és nézte, ahogy a valaki az üresen álló recepciós pulthoz lép.