A titokzatos valaki megállt a pultnál, majd hevesen el kezdte nyomkodni a csengőkét. Majd egyre inkább dühösebben nyomta, a végén már csapkodni kezdte. Eclair fejét kissé megdöntve nézte az ideges valakit, majd gondolt egyet és inkább odament hozzá. Mikor közelebb lépett, a nő megszólalt.

(Xy): A fenébe, hogy senki sem hall!?

(Eclair): Elnézést höl…hölgyem, de attól tartok…

De Eclair hirtelen abba hagyta mondókáját. A nő levette kalapját, és Eclair felé fordult kezeit háta mögé rakva. Haja hátracsapódott a hátának. Nem volt rajta smink, szemei nagyok voltak és kifejezőek. Pirosas szemei voltak, de fakók… mégis élettel telik. Ajka bordó színű rúzzsal volt kikenve, és haja sötétbarna volt. A lány szép volt, és roppantmód ideges.

(Eclair): Mit parancsol?

(Xy): Hol a kedves GOTT kiszolgálás kisasszony?

(Eclair): Már megbocsájtson, de mindjárt éjfél…

(Xy): Ohh… Akkor tényleg elnézést. Eclipset keresem, ha még itt dolgozik.

(Eclair): Igen, itt, de szerintem, alszik. Megkérdezhetem, hogy hívják asszonyom?

(Xy): El is felejtettem. Dinnek hívnak. És önt?

Eclair mintha valami hasonlóságot vett volna észre a nőn. Teljesen emlékeztette Tweedledeere. Csak a haja nem volt fekete, és nem volt copfban…előre volt bár rakva két tincs.. ha befonná, olyan lehetne, mint Dee. Még a neve is megtévesztően hasonlított Dee nevéhez.

(Eclair): Én Eclair vagyok. Tulajdonképpen mit szeretne a Főnökasszonytól? Hátha most én is megfelelek.

(Din): Én tulajdonképpen egy rég nem látott ismerősömet keresném. Úgy tudom, itt dolgozik.

Mosolygott a lány Eclairre.

(Din): Tweedledeenek hívják. Nem tudom, ismered-e.

(Eclair): Dee kilépett a GOTTból. Tegnap mondott fel. Este.

(Din): Ez szörnyű! És most hol van?

(Eclair): Tulajdonképpen nem tudom.

Szomorodott el Eclair. A lány levette a vizes ballonkabátját, mi alatt szoknyát viselt és egy csinos patyolat fehét inget.

(Eclair): Ha gondolod, nálam aludhatsz ma este. Vagy van valahol máshol szálláshelyed Din?

(Din): Nem, nagyon megköszönném, ha nálad alhatnék.

Mosolyodott el Din és elpirult. A lányok lassacskán beszélgetve elindultak a hálószobák irányába. Fent Din kapott tiszta ruhákat, megvacsiztak, majd lefeküdtek aludni. Din kapott külön matracot is, mikor belefeküdt teljesen belesüppedt.

(Din): Arról nem volt szó, hogy ez megesz engem!

Ezen a lányok el kezdtek nevetni, majd Eclair lekapcsolta a lámpát, és kis idő múltán megszólalt.

(Eclair): Hogyhogy itt a GOTTnál?

(Din): Mondtam, egy ismerősömet keresném.

(Eclair): Ja igen, persze, de miért? És már bocska, de nagyon hasonlítasz arra a lányra…

Eclair elpirult, majd zavartan Din felé fordult.

(Din): Ezzel mire célzol?

(Eclair): Arra, amit mondtam. Nagyon hasonlítasz rá.

(Din): Én nem értek ezzel egyet. Eclair. Miért gondolod így?

(Eclair): Hát a hajad…

(Din): Még a színe sem egyezik!

(Eclair): Bocs, hogy felhoztam a témát!

Pattant fel Eclair. Din nagyot nézett a lány hirtelen viselkedésére, majd felült.

(Din): Ha zavarlak, el is mehetek, ha gondolod. Nem akartam a terhedre lenni, én csak azt a lányt kerestem. Aki az ikertestvérem…

(Eclair): Nem is mondta, hogy van ikertesója. De már Dum…

(Din): Nem nem. Az előző életében voltam az. Nagyon rossz volt megválni egymástól, de kaptam egy fülest, és … hát itt vagyok. Megint.

(Eclair): Ezt meg hogy érted Din?

(Din): Én és Dee itt dolgoztunk. Társak voltunk.

(Eclair): Én meg a legjobb barátnője vagyok. És nagyon sajnálom, hogy nem jártál most sikerrel Din. Deet mintha a föld nyelte volna el..

Ekkor csend lett, majd lassan elaludtak. Másnap reggel hamar keltek.

(Eclair): Felkelni álomszuszék…

(Din): Jajj már Eclair.. Hagyj még… csak öt percet..

(Eclair): Á ááá.. nem. Tessék felkelni… nézd, a hasunkra süt a ..

(Din): Hol?

(Eclair): Din. A takaró alatt persze, hogy nem látod…

Mosolyodott el Eclair.

(Din): Ha nem lennék a takcsi alatt, akkor sem látnám, mert még nem is jött fel..

(Eclair): Na látod, ebben igazad van belátom.

A lányok el kezdtek nevetni, mikor is csengettek.

(Eclair): Ki az a hülye aki ilyenkor kel??

(Din): Úgy érted rajtunk kívül Eclair?

Eclair az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Dextera állt ott. Din is felállt. Dexterára nézett, akinek a kezében egy szál rózsa volt, majd Eclair elvörösödött arcára.

(Din): Jó reggelt. Ki az új barátunk Eclair?

Nézett a lány felhúzott szemöldökkel Eclairre kicsit kérdőre vonóan.

(Eclair): Ő? Ő az a hülye, aki rajtunk kívül ilyen korán kel. Szia Dextera.

(Dextera): Zavarok? Jöjjek vissza kicsit később?

(Eclair): Igen, köszi. Ja, ő Dextera , Din, Din, Dextera.

(Dex): Örvendek a szerencsének. Akkor olyan óra múlva indulhatunk?

(Eclair): Persze…

(Din): Ó, nekem nagyon sok a dolgom.. Megyek és felzaklatom Eclipset.. de hol is lehet az irodája? Eclair, ha készen vagy, elkísérsz?

(Din): Akkor hát Dextera, szia.

(Dex): Sziasztok.

Mikor az ajtó becsukódott Din megfogta Eclair karját, és az ágyhoz húzta, ahol leültette, és leült mellé.

(Din): Na mesélj csak! Ki is volt az a helyes fiú ilyen reggel?

(Eclair): A szobapincérem?

(Din): Szóval a fiúd? Úr Isten.. De mázlista itt valaki.

Mosolygott Din.

(Eclair): Milyen szórakozott lányka vagy, ahhoz képest, hogy ilyen ruhákban járkálsz..

(Din): Ó én?? Hát nem is tudom. Szerinted gyerekes vagyok? A Ruhámhoz képest…

Mosolygott Eclair. Nevetgéltek még egy kicsit… Eclair már lassacskán el is felejtette, hogy tulajdonképpen egy ügyön dolgozik. A lánnyal annyira jól mulatott.

(Din): Eclair! Olyan jó veled együtt lenni.. Mesélj még. Milyen a GOTT? Ugye a többieknek is bemutatsz majd?

(Eclair): Hát persze. Szóval irány Eclips irodája?

(Din): Te nem azzal a Dextera nevű jóképű fiúval mész?

(Eclair): Jajj de igen! Bocsi én…

(Din): Egyedül is oda találok majd.

(Eclair) Köszi Din.

A lányok külön váltak. Din elment egyenesen Eclips irodája felé. Belépett az ajtón. Lenyomta a kilincset, aztán hangokat hallott a háta mögött.

(Sinistra): Igen Vendi, ez rendkívül szórakoztató történet volt. És aztán végülis hogyan történt..

(Vendredi): Oó! Azt hiszem társaságot kaptunk Sin.

(Sin): Tényleg.

Din hátrafordult, majd lenézett..

(Vendredi): Segíthetek?

(Din): Igen, de hogyan, ha az úrfi kezét fogja?

(Sin): Hoppá…

(Din): Egyedül is betalálok..

Majd tényleg benyitott Eclipshez. Eclips telefonált, de mikor meglátta a lányt, lerakta.

(Eclips): Csakhogy előkerült végre.

(Din): Hm?

Kérdezett vissza aggódó hangsúllyal Din.

(Eclips): Hát arról volt szó, hogy tegnap érkezik. Meg tudott szállni valahol?

(Din): Ó igen. Köszönöm. A GOTTosok nagyon segítőkészek.

Mosolyodott el a lány.

(Eclips): Igen, azok. Ők egy remek csapat. Szóval mikor esedékes, hogy…

(Din): Akár most azonnal is Főnökasszony.

Eközben Eclair és Dextera elmentek abba a titokzatos szobába.

(Eclair): Állj Dextera! Lehet, hogy fegyver van nála.

Dextera elővette fegyverét, Eclair is.

(Eclair): Jó, akkor háromra. 1. 2. 3.

Eclairék betörték az ajtót, de…

(Eclair): Itt nincs senki.

A szoba feldúltan állt, a függönyök le voltak tépve.

(Eclair): Valami történt itt. Dextera, én .. de én láttam..

(Dex): Ne mentegetőzz. Meglépett. Kapjuk el, ha még a GOTTban van.

(Eclair): Hát akkor rajta!

Eclair és Dextera elindultak visszafele, hogy jelentsék az esetet Eclipsnek. Beértek a Főnökasszony irodájába, és leültek a székbe. El kezdték mesélni, mit tapasztaltak, mikor értek ki a helyszínre…

Közben Din az épületben csavargott. Szembe futott vele egy kislány, aki véletlenül neki is szaladt, majd továbbment. Kis idő múltán visszanézett a megszeppent Dinre, és visszafutott hozzá.

(Viola): Bocsi néni… segítene elbújni?

Din a falhoz lépett, és kezét háta mögé legyezgetve mutatta a kislánynak, hogy oda bújjon el. Nemsokára egy magas férfi jött szembe a folyosón, és azt mondta bizonyos időközönként:

(Chesario): Violácska… hová bújtál? Megtalállak…

Majd közeledett Din felé.

(Din magában): „ Hát itt úgysem találod meg…”

Chesario odament Dinhez, és kis idő múlva megszólalt.

(Ches): Elnézést szépkisasszony… nem látott erre fele rohangálni egy „ilyen” magas rózsaszín hajú lányt? Tudja a partnerem…

(Din): Én? Dehogyis uram. Illetve mit is mondott, mekkora lányt?

(Ches): Hát egy olyan kb majdnem .. pfh.. combig érő lányt…

(Din): Nem, akkor tényleg nem láttam. Sajnálom uram.

(Ches): Ne uramozzon itt nekem hölgyem. Chesarionak hívnak. És kegyedet szépkisasszony?

(Din): Ön meg ne hölgyemezzen nekem Chesario. Dinnek hívnak.

Ekkor kuncogást lehetett hallani Din háta mögül.

(Ches): Mi volt ez?

(Din): Semmi…

(Ches): A semmi mi óta tud nevetni?

(Din): Ja az… az csak a szoknyám…

Chesario furcsán nézett a lányra.

(Ches): Mióta nevet a szoknyája Din kisasszony?

(Din): Csak azóta, amióta maga egyberakta a kisasszonyt a nevemmel uram.

Válaszolta kacéran a lány.

(Ches): Az azért van, mert magácska megint uramozik itt nekem.. hölgyem!

(Din): Megint le hölgyemezett.. én magával nem fogok többé szóba állni hapsikám.

Din kinyújtotta nyelvét Chesariora.

(Chesario): Ezt a szoknyájának is megmondaná kérem? Mert egyre hangosabban nevet.

Erre mindenki el kezdett nevetni. Viola kibújt Din szoknyája mögül, és felugrott Chesariora.

(Ches): Ez nem ér. Végig itt volt az a lány, akit kerestem. Miért nem szólt??

(Din): Nem nem! Maga.. Azt mondtad, öhm.. (Din megszólal férfi hangon): „hát olyan pfh kb combig érő… „nincsenek nekem nyakamban a combjaim…

(Ches): Pedig szerintem gyönyörű hosszú lábai vannak kegyednek.

(Din): Jajj ugyan már.. és kérlek, ne szólíts így. Tegeződhetnénk?

(Ches): Hát persze Tweedee..

(Din): Mi?

(Ches): Azt mondtam, hát persze.

(Viola): De Chesario. Le Tweedee-zted Dint…

(Ches): Csitt Vilcsi, én is tudom… -súgta oda Violának- Ezek a mai gyerekek.. -próbált mosolyogni Chesario-

(Din): Nem… én is hallottam. Mit mondtál rám?

(Viola): Azt, hogy Tweedee.

(Chesario): Köszönöm Viola, ez nekem is ment volna.

(Viola): Szívesen Chesi.

Mosolygott Viola felfelé…

(Viola): Éppen menni akartunk Kínaiba, de én nem szeretem a Kínait. :P blee…

(Ches): Na de Viola..

(Viola): Jól van na Chesi…

(Ches): Viola.. nem szeretem, ha így hívsz.

(Viola): Bocsi Chesi..

(Chesario): Viola!

Din el kezdett nevetni. Nagyon aranyosan nevetett, Ches ledöbbenve állt, és csodálta a lányt. Teljesen elmabult.

(Viola): Chesaario.. akkor.. Chesario! Chesi!

(Ches): Hm?

(Viola): Akkor mehetünk? Din, gyere te is velünk. Az olaszba megyünk..

(Chesario): Hát persze, hogy oda… a kínaiba… szóval

(Viola): Én is ezt mondtam Chesi.. az olaszba. Chesario csak azt szeretné kérdezni, velünk tartasz-e.

Mosolygott Viola. Chesario erre teljesen elpirult.

(Din): Persze, szívesen.

(Viola): Din, kijönnél velem a mosdóba?

(Din): Oké.

/A mosdóban/

(Viola): Diny…

(Din): Mondd..

(Viola): Chesario… ő neki tudod remélem, hogy nagyon teccel…

(Din): Hogy mondod?

Din ekkor túl nagyra engedte a csapot, és az lefröcskölte…

(Din): Ó a fenébe..

(Viola): Szóval nem örülsz neki?

(Din): Nem arra mondtam Violácska.. a csap lefröcskölt.

Jött ki szomorúan a csapokhoz Viola. Din kerek szemekkel nézett rá.

(Din): Ezt hogy.. hogy érted?

(Viola): Már nagyon rég óta szerelmes bele, de sosem tudta neki elmondani. Néha olyan szomorú volt hallgatni is szegény srácot. Kéne neki egy barát, aki mellette áll, és segíti, hogy elfelejtse Deekék.

(Din): Ezt én nem is tudtam.

(Viola): Honnan is tudhattad volna… ahogy látom, újonc vagy.

(Din): Nem, nem. Tweedee az ikertestvé… ismerősöm. Barátnőm volt előző életünkben. A Legjobb barátnőm volt. Gondolom mondta volna, ha van valaki, akinek tetszik. Sosem volt szerencséje a srácokkal úgytudom… és nekem sincs…

Szontyolodott el ezen a lány.

(Viola): Din.. tudod, nekem is hiányzik Dee… mert te…

(Din): tudom, mondták már! De ezt hagyjuk! Tweedee felmondott, én pedig itt vagyok. És én nem vagyok Ő!

Kapta fel a vizet zavartan a lány, majd megtörölte a kezét, és kinyitotta az ajtót.

(Viola): Rosszat mondtam Din?

(Din): Nem, semmi. Csak mindenki ezzel jön, pedig csak 1 napja vagyok ügynök… én nem vagyok Dee, aki itthagyta a barátait.

(Ches): Szerintem pedig Dee egy csodálatos lány volt… ő volt a legbájosabb a világon, és remélem, még visszajön. És maga tényleg nem olyan, pedig már egy pillantara azt hittem, talán találok… mind1.

Háborodott fel a fiú.

(Ches): Tweedledee sosem háborodna fel azon, hogy megjegyzik neki, hasonlít a legjobb ügynökre, aki valaha is betette a GOTTba a lábát!

(Din): Sajnálom, én…

(Ches): Gyere Viola, mennyünk az olaszba.

(Viola): Pá-pá Din…

(Din): Nem, kérlek várj Chesario… ne menyj el.

De már Chesario tovább is indult. Din még állt egy kicsit, aztán továbbment. Hamarosan elért ahhoz a szobához, ahol Eclair a rejtélyes idegent látta.

(Din): Hol vagy? És miért hívattál ide?

(valaki): Csakhogy megvagy. Csini.

(Din): Térjünk a tárgyra.

(valaki): Lebukott. És vallani fog, ha nem állítod meg.

(Din): De ki?

(valaki): Tudod te jól.

(Din): Most hol van?

(valaki): Nyomoznak utána. Eclair és Dextera.

(Din): Az ördögbe. Őket nehéz lesz feltartóztatni.

(valaki): Ma fog jönni egy hajó a Evernews és Malody sarkánál lévő dokkhoz pontosan 23:00 kor. Nincs sok időd. A GOTT fürge. De remélem te ügyesebb leszel.

(Din): Értettem. De ha rámtámadnak?

(valaki): Miért tennék? Így már áruló sem vagy.

(Din): Remélem ezek után már nem tart sakkban többé.

(valaki):Nehéz lesz szemet hunyni értelmetlen magadra vállalásod felett, hogy tönkre is tetted a cégem.

(Din): Miért hozza fel? Az már nem én vagyok.! És honnan tudsz rólam?

(valaki):Hát ha a legjobb ügynökük szerelmes , nem lehet mit tenni ellene. De én felismerlek, akármilyen álcát veszel fel. És ő is fel fog.

(Din): Akkor kimoshatom magam?

Kérdezte Din felhúzva szemöldökét, és az asztalra vágott.

(valaki): Igen. Törlesztesz. De siess. Már csak alig 4 órád van.

(Din): Miért?

(valaki): Hoppá… Itt más az időszámítás…elfelejtettem mondani. Távozz.

Ekkor Din el kezdett rohanni a kikötőbe. Dexteráék viszont tovább haladtak az üggyel.