Hideg volt az �jjel mindenki elvonult,

elm�lt a l�v�s, minden megn�mult.

A csendet a folyos�n nem zavarta senki,

Csak egy l�ny,ki szob�j�b�l s�rva l�pkedett ki.

Egy k�pet fogott, �s k�rdezte "mi�rt tette?",

tudta, hogy a sz�v�t direkt t�rt�k �ssze.

Fagyos k�nnyek csepegtek, mint harmat a lev�len,

apr�k �s csillog�k, pont mint a mes�ben.

S�lyuk mint egy �lomdarab csap�dott azt�n le,

s puffan�ssal sz�tgurulva esett le a f�ldre.

"Eml�kszem m�g arra a napra,

Mikor elment�l, �s nem j�tt�l vissza.

Eml�kszem minden szavadra sz�vemben,

minden mondatodat a lelkembe bev�stem.

Tudtam hogy nem maradsz �r�kre �nvelem,

T�bbet kellett volna benned k�telkednem.

�n Eml�kszem az �r�ra, s annak perc�re,

szerett�l engem, Mennyj a fen�be!"

Mondta a l�ny csendben, �s elhalt a hangja,

"Nincs ki megv�dene, aki t�maszt adna...

M�r nincsen t�rsam, mindenki elhagyott,

de ne f�lj, �n melletted mind�g ittvagyok...

Ezt mondtad, �s lel�pt�l, szavad nem volt, kedves,

Ez az egy mondatod meg�lte a lelkem.

�n tudom mi t�rt�nt, tagadd ha akarod,

tagadd csak, de �n r� b�szke vagyok.

B�szk�n �lltam melletted az �t�let napj�n,

b�szk�n fogtam kezed, a hal�lt v�rv�n.

Ha itt tudt�l hagyni, ne is gyere vissza,

kinek hi�nyzik, hogy hazudj �ssze s vissza?!

Menny csak gy�va, t�bb� ne l�ssalak,

mert t�ged �n m�r hidd el, nem hib�ztatlak...

de �r�kre eml�kezni fogok majd r�d,

csak szeretn�lek m�g egyszer t�ged �lelni �t...

�lmokba ringatt�l, s nem tudok felkelni,

�lmodom, �s m�r nem tudlak megvetni!

Elvetted t�lem minden �rz�semet,

nem hagyt�l semmit, csak a k�ts�geket!

De elj�n az a nap, mikor visszaj�sz a GOTThoz,

�s majd m�s vigy�z r�m, �s m�s lesz, aki gondoz.

Eml�kezni fogsz te is majd, te is �m,

de akkor b�nni fogod, hogy eml�kszel r�m."