Kedves Felotweeal!
Sokat gondolkodtam azon, mit is írhatnék arra sok borzalomra, amit az imént szenvedtem el műveid olvasása közben. Igazság szerint egyikre sem tudnám azt mondani, hogy bárminemű értelmet, mondanivalót felfedeztem volna, amiért érdemes lett volna ezeket egyáltlán monitorra vésni... Az összes firkálmányod értelmetlen, kusza, fogalmazási, na és időnként helyesírási hibáktól hemzsegő mondatok halmaza, amit láthatóan mindenfajta megfontolás nélkül, csak amolyan "majd csak kijön belőle valami értelmes izé" alapon pakoltál egymás mellé... Nem is tudnám igazából megindokolni, mi az istennek szenvedtem végig ezeket a szörnyűségeket, talán, és hangsúlyozom TALÁN azért, mert én is abban reménykedtem, amiben te is: hátha kijön belőle valami értelmes is a végén... Számításom azonban a legkevésbé sem állta meg a helyét, nem hogy értelmet nem nyert az iromány, még azon is gondolkodnom kellett néha, hogy mit is akartál te ebből valójában kihozni.
Mivel voltál olyan bátor, hogy ezek után még az emberek véleményét is kikérd erről az alkotásnak elég nagy jóindulattal sem nevezhető valamiről, alább közlöm tehát az én észrevételeimet.
Az önzetlen című ficed számomra horror volt, mert olyasmit próbálsz ráhúzni Sesshomaru karakterére, ami teljesen távol áll tőle... Nehezen tudnám elképzelni egy ilyen rideg karakterről, hogy valaha is "önzetlenül" feláldozza magát egy nőért, ráadásul olyan nyálas módon, hogy nem győztem dobálni a papírzsebkendőt a szemeteskosárba... Persze nem azért mert úgy meghatott volna a történet, hanem mert megközelítőleg két percenként kellett törölgetnem a nyálat a képernyőről, hogy lássak is valamit az ocsmány érzelemfolyamok között. A fogalmazás egyszerűen pocsék, a mondatok értelmetlenek, rövidek, semmit sem fejeznek ki, és a történet lényege sem egy olyan nagy horderejű mondanivaló, amiről érdemes egyáltalán fanficet írni... Azt hiszem ehhez a létező legnagyobb emberiség ellen elkövethető vétek volna gratulálnom, de talán még ezt is túlszárnyalná, ha azt javasolnám, folytasd az írást. Én inkább könyörgök ha kell, ne!! Az istenért, nehogy folytasd!!!
Aztán a kiddy nagy fic, a másik csoda... Mondd meg nekem őszintén kérlek, szól egyáltalán valamiről ez a történet? Mert bárhogy próbáltam, nem tudtam semmi tartalmat belemagyarázni azon kívül, hogy ki kiért rajong, de valahogy még ezt sem sikerült rendesen kibontanod a történet során... Ha már szerelmi szál, akkor legalább legyen valami háttere, és ne annyi, hogy hopp, hirtelen hű de szeretjük egymást... Képzelem ha ez így működne, akkor szép világ köszöntene ránk, mindenki mindenkit baromira szeretne...
A fogalmazás ismételten csak csapnivaló borzalom, ostoba, primitív mondatok, iszonyat zavaró rövidítések, és szemetszúró, orbitális fogalmazási hibák. Remélem az iskolai fogalmazásokat nem ilyen stílusban írod, mert akkor őszintén sajnálom a tanárod... Nem lehet könnyű ezeket értékelni, mert az egyes erre nem elég kifejező érdemjegy...
Magának a műnek tartalma nincs, igazából semmi nem derül ki belőle, csak annyi, hogy nagyon szeretnéd összehozni Eclaire-t és Dexterát, na meg Tweedledee-t és Chesario-t, bár amin igazán jót kacagtam kínomban, az Vendredi és Sinistra összeboronálása...ehhez a párosításhoz komolyan gratulálnék, mennyit agyaltál rajta?
Kissé hirtelen, és mellesleg nem kicsit értelmetlen váltásokat alkalmazol a történetben, egyszer még egy adott helyszínen csináltak valamit a szereplők, aztán a következő mondatban már új helyszín, új esemény... És mindez egy mondaton belül... Csak ámulok és bámulok a tehetségtelenségeden, ha valamiért elismerést érdemelsz tőlem, akkor hát ez az!
Érthetetlen számomra az is, hogy hova tűnt fél úton Lümiere, és úgy egészen véletlenül az sem derült miért is kellett távoznia igazából, mert szerintem számítástechnikai vállalatot lehet munka mellett is vezetni. Na de ez a többi szarvashiba mellett már tényleg eltörpül.
Borzasztóan zavaró mindemellett az a hihetetlen önsajnálat, ami mindkét történetben körvonalazódik a főszereplő részéről...
Végül, amit kérnék: ha lehet, és szereted az embereket, kíméld meg őket ettől a sok szeméttől, mert semmi értelmük nincs, azon kívül felháborító, hogy valakinek ezt volt bátorsága a nyilvánosság elé tárni... Bátor dolog volt tőled, erre véleményt kérni, és őszinte értetlenséggel állok azok előtt, akiknek ez tetszik. Nekik üzenem, sose olvassanak jobbat! Ha mégsem hagynál fel ezek után egy életre az írással, akkor legalább emelj le egy könyvet a polcodról, lapozz bele, és olvass el pár mondatot, majd másold ki őket egymás után, mert azzal is nagyobbat alkotnál, mint ezzel a sok sületlenséggel. És ha már a polcnál jársz, ne felejtsd ki az irodalom, és nyelvtan könyveket sem a sorból, forgasd őket bőszen, hátha csak én tévedek, és mégsem vagy menthetetlen...
Nem kérek elnézést a durva kritikáért, mert úgy vélem, teljesen jogos, s ha esetleg megbántódnál rajta, remélem utána gondolkodni is eszedbe jut azokon, amit leírtam, ha már vettem rá a fáradtságot...
Üdvözlettel:
Daniel Ventrue magyar szakos, tanárképzős hallgató, és szerencsétlen, komoly lelki sérüléseket elszenvedő ember...
U.i: Felosial Na Lo élettörténetéhez pusztán annyit fűznék hozzá, -egyetérteve az előttem hozzászólóval-, hogy neked valóban fogalmad sincs, mi is az a fél-elf, illetve mit is jelent fél-elfként élni... Sokat szerepjátékoztam korábban én is, és ha máshonnan nem is, akkor legalább innen tudhatnád, hogy a fél-elfek sosem élnek elfek között... Az emberek már inkább elfogadják őket, de még ezt is erős túlzás így kijelenteni, hiszen egy fél-elf egy embernek túl elf, egy elfnek pedig túl ember... Te azonban olyan szépen átlépted ezen korlátokat, ahogy azt én még senkitől sem láttam, tehát így utólag ehhez is őszintén gratulálnék, és javasolnám, hogy a polcon keress pár szerepjátékos szabálykönyvet is, amiben találsz erről némi információt, és légy inkább az ami, ember, mert azokhoz méltóan gondolkodsz.... |